Üdv!

Tegnap nagyon sok minden történt - Végre!:) Miután hazaértem Kedvesemtől, hát, mivel várnak itthon? Hogy megyek-e én is Tatabányára autót venni. Mondom, naná! Persze ehhez kell tudni az előtörténetet is. Ami nem túl hosszú, mert múlt héten, már nem is emlékszem, hogy pontosan melyik nap, eladták szüleim a mi szép cordobánkat, mert túl drága volt... De nem is kellett sokáig nélkülözni az autót, mert napi több órás böngészés után, tegnap reggel ráakadtak a megfelelőre. Tényleg már végikimerülésig nézegettük a használtautós portálokat, és próbáltuk kiválasztani azt, ami minden igényt kielégít. Aztán egy tejesen friss hirdetés adta meg a megoldást. Mikor felhívták a tulajékat, azok meg voltak lepődve, hogy már el is akarjuk hozni az autót - persze, csak nézelődni nem utazik az ember 300 km-t. Így aztán nagy rohanással felkerekedtünk, és a következő vonattal már robogtunk is. Az utazás elég hosszú volt, és kicsit uncsi, de ettől függetlenül jó is. Hallgattam az éppen nálam levő mp3 lejátszót is egy darabig, de nekem nagyon nem tetszik a Road. Nem is a zenével van a baj, hanem a szövegek szerintem elég silányak - de ez az én szuverén véleményem.
Tatabányára természetesen nem megy közveltlen vonat, így Pesten át kellett szállnunk. Szerencsére spórolni is tudtunk, mert nincs is olyan messze gyalog se Zugló és a Keleti. Bár épp úgy értünk oda, hogy már indult is a vonat, mikor felszálltunk. Ezen a vonaton teljesen más volt az utazóközönség, mint amihez én szokva vagyok itt az Alföldön. Nem tudom megmondani, hogy mi a különbség, de más.

A tulajék is mások voltak, mint mi, de azért normálisak. Az autó, mikor megláttam, már tetszett, de azért kicsit idegen volt, hiszen soha nem volt még kék autónk. Mikor beültem, egyből sikerült beverni a fejem a kapaszkodóba, de szerencsére nem fájt, csak koppant. Viszont, ami már elsőre szemetszúrt, az az volt, hogy kívül is, de főleg belül elég koszos volt a kocsi. Jó, azért nem olyat kell elképzelni, mint amit az MTV-n a kocsifelújítós műsorban mutogatnak, hogy időnként még döglött patkány is van az ülés alatt... De nálunk soha nem nézett még így ki a belső, hiszen apa elárja, hogy még csak sáros lábbal se nagyon üljünk be, enni meg csak úgy szabad, mint vmi 5 - hol a csillag ezen a billentyűzeten? - áh, megvan:) - *-os étteremben szoktak. Ez viszont foltos, maszatos, szöszös, stb. Úgyogy asszem az első hely, ahova megyünk vele, az az autómosó lesz. De azért 6 évesen egész jól tartja magát. Visszatérve a koszra: az út során rögtön fel is avattam a kocsit, mert sikerült leönteni magam és az ülést kólával. Szerencsére nm nagyon maradt meg a nyoma, de égülis már nem ront sokat azon, ahogy kinéz a belső...

Miután lezajlott a vétel, már indultunk is haza. Kis kitérő a tescóba, apa majdnem nem találta meg, hogy hova parkolt, annyira szokatlan volt még a kis c3. Utána meg csak úgy faltuk a kilómétereket. Először még döcögősen mentünk, szegényke el volt tunyulva, hogy csak "mami" vezette a kisvárosban. De úgy 70-100 km után, egyre jobban szólt a motor, és jobban is teljesített. Meg is lett hajtva rendesen. A szar utak persze azért nehezítették a dolgot, kicsit könnyebben dobálódik, mint a seat. De, hogy védjem, mindezt megideologizáltam.:) Szerintem tök poén, úgyhogy megosztom veletek kedves olvasóim: Ugye ez francia autó, és mint a sztereotípiákból tudjuk, a franciák könnyedén, lazán veszik az életet, szeretik az igazi élményt, stb. Na, mindez tükröződik a kocsin is. Pl: a lámpa, ha nem fényszóróra van állítva, nem olyan hosszan világít, mint pl a seaté, de erre lehet mondani, hogy vedd lazán, majd megtudod mi van az út végén, ha odaértél. A futómű - remélem, hogy nem túl bután használom a szakszavakat, nekem még nincs jogsim - is nagyon átadja, az utat az utasnak, azaz minden buckát lehet bent is érezni - de így legalább élménydús, és valódi az utazás fílingje. :P A jó stílusú vezetést, a kihúzatást viszont meghálálta a kis 1.1 is, még előzni is tudtunk-bár először félt apa, hogy nem fogja bírni. A fogasztás is elég kicsi, ami nagy előnye. Az utat haladósan tettük meg, a késlekedés egyedüli oka az volt, hogy kb háromszor sikerült eltévednünk, és mindig vissza kellett fordulni, de azért épségben hazaértünk.:) 

Ezért aztán eldöntöttem, hogy mielőbb megcsinálom a jogsit én is, hogy végre vezethessek, oda mehessek, ahova akarok. Csak még kell egy autósiskola, ahol megtanítják minden csínját-bínját. Majd arról is beszámolok, hol tartok ezzel a projekttel. :)

J.