Üdv!
Akár ennyi is lehetne...
Na, jó, azért ez így kicsit rövid lenne, de körülbelül olyan frappáns is, mint mikor valaki filozófia vizsgán, ha megkérdezik a zh-ban, hogy mi a bátorság, csak annyit ír a papírra, hogy: Ez. Na, de ne éljek már ilyen közhelyekkel, igaz? Még, ha sok igazság is rejlik olykor az elcsépelt betűk mögött...
Szóval, a címről annyit, hogy nem igazán jutott eszembe semmi értelmes, illetve azok már másoknak is eszükbe jutottak, így lemaradtam róluk. De amúgy ez a szó jellemez engem, mert mióta tudom használni a tollat, vagy akár a klaviatúrát, de beszéljünk magyarul, a billentyűzetet, azóta szeretek írni, és szoktam is, csak az írás öröméért. Tehát ez az oka, hogy grafomán lett a blog címe, és nem egyéb...
A blogom leírásában igazán kifejtettem, hogy miről is akarok írni, igaz? De hát, oda volt írva, hogy csak 1-2 mondat, igyekeztem lényegretörő lenni. De majd itt, és most...
Szóval ami miatt szerintem a legtöbb ember billentyűzetet ragad, és blogolni kezd, az amiatt van, hogy elmondhassa azt, amit gondol. Hát, én sem vagyok kivétel. Persze nem hiszem, hogy ugyanazt fogom leírni, mint a többi akárhány ezer blogoló... Mint a bemutatkozásban is írtam, az életről szeretnék írkálni. Hogy mit? Bármit. Nagyon sok dolog foglalkoztat, és igyekszem minél szélesebbre nyitni a látóköröm. Szóval, ami érdekeset, furcsát, vagy megdöbbentőt látok, azt megosztom kedves leendő olvasóimmal, akik nagyon remélem, hogy sokan lesznek! (Igen. Íme a blogolás valódi oka: az ember szeretné, ha az, amit gondol, ír az népszerű lenne...) Lényegében ennyi.
Magamról pedig annyit, hogy egy elgondolkodó ember vagyok, van véleményem mindenről, és ez elég gyakran kritikus. (Néha persze már a saját véleményem felé is kritikával élek, hogy nem vagyok-e túl kritikus? - Oké, ez lehet, hogy kicsit bonyolult...Mint a vicc: Doktor úr, Mostanában olyan bizonytalan vagyok. Vagy nem?:))
Egy nagyvárosban élek, itt is nőttem fel, ami miatt elég sok impulzus ér a mindennapokban, de persze ezeket csak akkor veszi észre az ember, ha figyeli mindennapjait, és megpróbál nem beleszürkülni a hétköznapokba. Mondjuk, én ezzel a kifejezéssel sem értek egyet. Szerintem, ha valaki úgy él, ahogy jó neki, akkor nem kell, hogy szürkék legyenek a napjai, és ez sokszor az adott emberen múlik - lehet, hogy naív vagyok?
Egyébként egyetemre járok, már második éve...még erről is fogok írni!:) A többi meg menet közben kiderül majd.
Jesamine
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.