Üdv!
Az ember, főleg, mikor fiatal, keresi a válaszokat, és az útját az életben. Merre is menjek, mihez kezdjek? Gimiben még megvolt az elsődleges cél, méghozzá az, hogy bekerüljek az egyetemre, s olyan szakra vegyenek fel, ami tényleg érdekel. Persze ez a szak nem esett egybe azokkal az álomszakmákkal, amivel az ember hülyére keresi magát, mégis azt hiszem, az életben vannak ennél fontosabb értékek is. Például az, hogy olyan élethivatása legyen az embernek, amit nem csak azért űz, mert megél belőle. Hanem, mert úgy érzi, hogy tett valamit környezetéért, az emberekért.
Persze ez lehet, hogy fellengzősen hangzik, meg minden, de én így érzem.
S ami cink ebben, hogy még a szakmán belül is akadt olyan, aki ezt a célt megkérdőjelezte. De szerencsére azért ők vannak kevesebben, mert eddig bárkinek mondtam, hogy mi leszek, ha nagy leszek, akkor mosolyra húzódott szájuk, s elgondolkodva mondták, hogy az szép. S én hiszek nekik,különben mi értelme lenne?
Na, szóval bejutottam az egyetemre, s most kicsit úgy érzem, hogy elveszett a hajtóerő. Mert az eddig évekig kitűzött cél megsemmisült, s most nincs helyette még új. Bár lehet, hogy a hozzáállásommal van gond. Minek a cél? Élvezni kéne, hogy végre, nem kell hajtani semmiért, van másfél év nyugi. Talán. De azért mégis...Olyan sok dolog van, amit még meg szeretnék tanulni, amit meg szeretnék szerezni. S én ifjú, s bohó, mindent egyszerre akarnék. Persze tudom, hogy nem lehet, s ez néha igen frusztráló tud lenni az a sok akadály, amit nem áll módomban ledönteni... Ennek nyilván oka az is, hogy mindenhonnan azt kapja az ember, hogy ilyennek, és ilyennek kell lenni, de közben "légy szabad", "élvezd az életet!" De meg kell találni az egyensúlyt, azt hiszem, mert aztán csak eldől az ember. Na, de ne legyek már ilyen pesszimista, vagy melankólikus, nem igaz?
Úgy látom, hogy az ember nem élhet teljesen carpe diem életet, mert életével nem csak magának tartozik, mégis ki kell élvezni minden pillanatot, s meglátni azt, ami szép, és ami jó. Hiszen, az élet egy nagy kaland. S a kaland egy kihívása, hogy felfedezzük azt, ami széppé teszi!:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.