Üdv!
Bocsánat, hogy ilyen sokáig hallgatásba burkolóztam, de nem nagyon akadt semmi érdekes dolog az életeben, amiről írhattam volna. Most se azért írok, mert végre történt valami, csak nem igazán tudom elmondani senkinek, azt ami nyomaszt, bánt, vagy ilyesmi, így gondoltam leírom, hátha jobb lesz.
Igazából, nem tudom, hogy miért, és hogyan, de elvesztettem a régi önmagam, s efölötti bánkódásomban meg se tudom találni. Nemrégiben nézegettem gyerekkori képeket, és azokon mindig olyan vidám vagyok, s emlékszem is, hogy milyen jókat tudtam kacagni, teljesen felszabadultan. De az utóbbi időben maximum vihogásra futja, de arra is csak ritkán. Nem örülök olyasmiknek amiknek lehetne, például, hogy süt a nap, és hasonlók. Tényleg nem tuom, hogy mi ennek az oka. Pedig én nem szeretek ilyen savanyú lenni, és tuom, hogy a környezetemnek sem tetszik.
Az egészet talán az a hajtás okozza, ami az egyetemen van. (pedig még el se kezdődött a vizsgaidőszak) Mert bizony én olyan szakra járok, ahol kell teljesíteni rendesen, és mivel szorgalmas kis hallgatókét mutatkoztam be, mostmár el is várják mindezt tőlem, de úgy érzem, hogy kezdek kifogyni a szuszból is, meg a motivátságból is, és a sok feladat csak teher a vállamon. Úgy érzem, totál beszűkült az életem, kb. az iskolából, meg az ittonból áll az egész. Sok más dologhoz lenne pedig kedvem, csak egyedül nem merek belekezdeni, a barátaimat meg elveszítettem valamiért útközben, újakat meg nem nagyon találok. Persze nyilván bennem van a hiba, csak azt nehéz elfogadni.
Hiányzom magamnak nagyon, úgyhogy remélem, hogy hamarosan újra rámtalálok, és végre megint az a vidám, életteli lány leszek, aki voltam! Meg azt is fel kéne fognom, hogy felnőttem, és aszerint kell viselkednem, azaz, ha egy idősebb emberrel kerülök szembe, nem kell egyből elfogadnom, amit mond, meg ilyenek, nem kell gyerekstátuszba visszamennem, hanem vállalnom kell az akaratom, és döntéseket kell hoznom.
Ami tudom, hogy sokat segítene, az a jóga, csak lusta voltam év elején beiratkozni, most meg már szerintem késő. Lehet, hogy keresek valami internetes pótlékot, hátha segít. Amúgy nem értem, hogy miért nem akar velem barátkozni senki, se a régi ismerőseim, se az újak. Azért remélem, hogy ez is változni fog!
Úgy érzem, hogy egy kicsit jobb mostmár, és igyekszem erőt gyűjteni, hogy viszataláljak régi önmagamhoz!
J.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.