Üdv!
Ma Mindenszentek napja lévén, mi is körbejártuk a temetőket. Kicsi korom óta minden évben ugyanúgy néz ki ez a nap, bár az időjárás az utóbbi időben már igazán változatos lett, sajnos ennek a mostani tavaszias időjárásnak se igazán lehet örülni, mert azt hiszem, ezt a felmelegedés okozza - persze nem biztos, de nem is erről akartam most írni.
Az volt most az érzésem, hogy többen és szebben készültek ma az ünnepre, az emlékezésre. Sok olyan év volt, mikor elhagyatott, bőven akadtak gazos sírok ezekben a napokban is, s ez mindig szívfacsaró látvány volt. Most viszont, alig-alig akadt egy pár. S elnézve az esőben is virágokat rendezgető, mécsest gyújtó embereket, még, ha keserű is, de mégis melegség önti el az ember szívét. A másik, amit megfigyeltem, hogy az emberek igyekeztek szépen felöltözni. Ezen meglepődtem, hiszen ma már sokan még a színházba se vesznek alkalmi ruhát, most mégis láttam a készülődést az embereken. (bár elképzelhető, hogy korábban csak nem figyeltem eléggé oda...)
Már ránksötétedett mikorra hazaindultunk, s nem volt sötét, mert az apró kis lángok világítottak az éjszakában. S ez mindig olyan szép látvány, s olyan megfoghatatlanul szép érzéssel tölt el engem.
Ahogy Erdélyben mondják, ilyenkor világítani mennek ki a temetőbe. Azt hiszem, ez elmondja miért lobognak a lángok a mécsesekben. S felismeri az ember, hogy a tűz, a fény, a meleg mennyire mély, és ősi jelentéssel bír még a high-tech korszakban is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.