Üdv!
Bocsi, a kis kihagyásért, de most újra itt vagyok, új erővel vetem magam a betűvetésbe! Hátha kikel belőle valami.:)
A tévében hallottam egy dalt, az a címe, hogy Wonderful life. S olyan furcsa dolog, hogy az embernek néha szüksége van arra, hogy valaki megmondja milyen az élet. Nem tudom, más volt-e így vele, hogy teltek rajta a napok, és észre sem vette, hogy él, hogy az, hogy kék az ég, hogy esik az eső, vagy egyáltalán, hogy képes gondolkodni, igazából egy csoda. De akkor jön egy dal, vagy akár egy vers, s újra és újra képes rácsodálkozni mindarra, ami körülveszi.
Párszor emiatt kicsit rosszul is éreztem magam, hogy miért nem jövök én rá ezekre magamtól? De azt hiszem, már látom, hogy ha nem ilyen egyszeriek lennének ezek a felismerések, akkor talán el is vesztenék azt a színt, amivel felélénkítik a hétköznapokat, és amivel erőt adnak az embernek. Azonban egy dolog biztos. Valahol mélyen ezt érezni kell, s úgy kell élnie az embernek, hogy tudja: életének célja van, tehetségét nem vesztegetheti el, mert azzal nem csak önmaga felé tartozik, hanem az egész világ felé. S ha már itt vagyunk ezen a világon, ismerjük meg, milyen, mennyire változatos, és sokszínű, s hogy mindezt meglássuk (még úgy is, hogy nem utazunk messzi tájakra) rajtunk múlik!:) Igen, ez az igazi szabadság!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.