Grafoman

Üdv!

Ma Mindenszentek napja lévén, mi is körbejártuk a temetőket. Kicsi korom óta minden évben ugyanúgy néz ki ez a nap, bár az időjárás az utóbbi időben már igazán változatos lett, sajnos ennek a mostani tavaszias időjárásnak se igazán lehet örülni, mert azt hiszem, ezt a felmelegedés okozza - persze nem biztos, de nem is erről akartam most írni.
Az volt most az érzésem, hogy többen és szebben készültek ma az ünnepre, az emlékezésre. Sok olyan év volt, mikor elhagyatott, bőven akadtak gazos sírok ezekben a napokban is, s ez mindig szívfacsaró látvány volt. Most viszont, alig-alig akadt egy pár. S elnézve az esőben is virágokat rendezgető, mécsest gyújtó embereket, még, ha keserű is, de mégis melegség önti el az ember szívét. A másik, amit megfigyeltem, hogy az emberek igyekeztek szépen felöltözni. Ezen meglepődtem, hiszen ma már sokan még a színházba se vesznek alkalmi ruhát, most mégis láttam a készülődést az embereken. (bár elképzelhető, hogy korábban csak nem figyeltem eléggé oda...)
Már ránksötétedett mikorra hazaindultunk, s nem volt sötét, mert az apró kis lángok világítottak az éjszakában. S ez mindig olyan szép látvány, s olyan megfoghatatlanul szép érzéssel tölt el engem.
Ahogy Erdélyben mondják, ilyenkor világítani mennek ki a temetőbe. Azt hiszem, ez elmondja miért lobognak a lángok a mécsesekben. S felismeri az ember, hogy a tűz, a fény, a meleg mennyire mély, és ősi jelentéssel bír még a high-tech korszakban is.

Üdv!

Bocsi, a kis kihagyásért, de most újra itt vagyok, új erővel vetem magam a betűvetésbe! Hátha kikel belőle valami.:)
A tévében hallottam egy dalt, az a címe, hogy Wonderful life. S olyan furcsa dolog, hogy az embernek néha szüksége van arra, hogy valaki megmondja milyen az élet. Nem tudom, más volt-e így vele, hogy teltek rajta a napok, és észre sem vette, hogy él, hogy az, hogy kék az ég, hogy esik az eső, vagy egyáltalán, hogy képes gondolkodni, igazából egy csoda. De akkor jön egy dal, vagy akár egy vers, s újra és újra képes rácsodálkozni mindarra, ami körülveszi.
Párszor emiatt kicsit rosszul is éreztem magam, hogy miért nem jövök én rá ezekre magamtól? De azt hiszem, már látom, hogy ha nem ilyen egyszeriek lennének ezek a felismerések, akkor talán el is vesztenék azt a színt, amivel felélénkítik a hétköznapokat, és amivel erőt adnak az embernek. Azonban egy dolog biztos. Valahol mélyen ezt érezni kell, s úgy kell élnie az embernek, hogy tudja: életének célja van, tehetségét nem vesztegetheti el, mert azzal nem csak önmaga felé tartozik, hanem az egész világ felé. S ha már itt vagyunk ezen a világon, ismerjük meg, milyen, mennyire változatos, és sokszínű, s hogy mindezt meglássuk (még úgy is, hogy nem utazunk messzi tájakra) rajtunk múlik!:) Igen, ez az igazi szabadság!  

Üdv!

Már én is kezdem unni, hogy folyton van valami, amin fel lehet háborodni. Azt terveztem, hogy valami kellemes laza kis témáról írok ma, s erre tessék, jön itt a röpke 25 milliárd $-os móka. Érdekes, hogy a netes újságokat, meg portálokat szokták a leggyorsabb hírforrásnak titulálni, még a két piacvezető lap, most sporthírekről, meg filmekről ír, s maximum az apróbetűkben említik, hogy ja, igen, még jobban eladósodunk.

Már évek óta arról szól a fáma, hogy megszorítás, meg húzzuk be a nadrágszíjat, mert törlesztenünk kell, stb. Na, most felvesszünk egyszerre egy akkora kölcsönt, bocsi, hitelt (tudom, hogy nem ugyanaz a kettő...) mint az eddigi adósság összesen. Persze erről senkit meg nem kérdeztek, hogy akarjuk-e, még a parlamentet sem-pedig elvileg demokrácia, meg parlamentarizmus van.
Úgy látszik, a jól menő utazási irodák lassan majd új ajánlatokkal rukkolhatnak elő: "Jöjjenek egy kis diktaTúrára."
De ilyenkor senki nem emlékszik már rá, hogy kb. egy hónapja még a parlamentben egyesek - pirosban - szívszorongató, s rosszgyerekre rápirító hangsúllyal szólaltak fel a parlamentarizmus érdekében. Hát, úgy látszik, ez ismét csak hazugság volt. (De mit is várhat az ember ezektől?)

A tévében úgy kommentálta valaki, hogy a m.e, a "maga szakállára vette fel" a kölcsönt. Hiszen egyedül intézte, hogy biztosan legyen egy kibérelt hely Magyarországnak ott a tönk szélén. Ha annyira a saját felelősségére vette fel a hitelt, hát akkor fizesse is ki! Én ugyan nem járultam hozzá, nem szeretném az eljövendő adómnak a sehány százalékát arra fordítani, hogy most a gazdag zsiffinek ne bukjanak nagyot a válságban. (Mert gondolom, ha jobban belegondol az ember, bizony lehet élni plazma tévé, bluethoot, hipersuper iPod és hasonló dolgok nélkül is.) De egyébként akár van kölcsön, akarom mondani, hitel, akár nincs, az egyszerű állampolgárnak akkor is meghúzzák még jobban az övét. S már-már bele se fér az ember abba a nadrágba... Amit különben nem jó, hogy ilyen béketűréssel kezelnek az emberek.

p.s: a címről annyit, hogy egy dolog, hogy most jóllakunk, de ki adja vissza, és miből?

Üdv!

Olvasgattam itt a főoldalt, és megdöbbenve találtam egy posztot, ami homlokegyenest az ellenkezőjéről ír, mint az én előző bejegyzésem.
Azt hiszem, ez szörnyű, hogy vannak emberek, akik hagyják magukat manipulálni a média által, és mindent elhisznek, amit az agyukba diktálnak. Sőt, utána még kétszer olyan hangosan adják tovább. Szegény emberke, (bár már a neve is mutat ezt-azt), nem jött még rá, hogyha vértől fröcsög (sv.) minden mondata, akkor ő ugyanolyan radikális, mint azok, akiket szid. Másrészt azt hiszem, kicsit erős a fantáziája is, mikor terrositákat, meg hasonlókat emleget. Kérem, tessék felébredni, Magyarországon vagyunk! (Ahol akár vannak, akár nincsenek terroristák, bizony erősen megy a bűnözés, mikor eltűnhetnek gyerekek, fiatalok, amikor időseket gond nélkül bántalmazhatnak, és akár ölhetnek meg a házukért, vagy rabolhatnak ki akárkit, vagy egyszerűen, ellophatják az adófizetők pénzét. Szerintem volna itt elég dolga a rendőrségnek! Kár a műbalhéra költeni a pénzt...) Különben meg, ha ott a "húsosfazék" körül mindenki lop-csal-hazudik, akkor ki kérhet itt számon bármit? 

S még mielőtt félreértés esne, én nem védek senkit, csupán erős kétségeim vannak a média hitelességével kapcsolatban...

Üdv!

A mostani bejegyzésem már talán kicsit aktualitását veszette, mint hír, de mindenképpen fontos szerintem a kérdésfelvetés. Szóval a napokban a tévé híradóban másról sem lehetett hallani, mint, hogy ilyen bombák, meg olyan bombák. Na, szerintem kicsit túlzásba estek, meg talán annyira nem is tűnt hitelesnek a dolog, mert gondolom, ha iszonyat veszélyes, és főleg akármikor felrobbanó bombákról lett volna szó, akkor nem egy csomó operatőr társaságában pakolják ki a verdát, a szinte minden védőfelszerelést mellőző rendőrök, akikre még csak fel sincs írva, hogy tűzszerészet (bár bevallom, nem tudom, hogy a tűzszerészeknek van-e külön egyenruhájuk, de gyanítom, hogy van). De azért a nagy feszültségkeltés megvolt, nyilván ez is volt a cél. A másik ami ebben az ügyben furcsa volt, (és ha ez tényleg a jogszerűség miatt van így, akkor elég kifacsarodottan értelmezték a szöveget,) mert bemondják, hogy ki is a felelős a bombákért, amik szerencsére nem robbantak fel, hála a szakszerű eltávolításuknak, és a még nagyszerűbb leleplezésnek. Megmutatják a képet a fazonról, de a szeme ki van csíkozva. Ha már elmondják a nevét, meg azt, hogy hol él, mit dolgozik, és szinte csak a cipőméretéről nem számolnak be, akkor minek az a fekete csík?

Viszont ami engem igazán felháborított, és ami a címet is adta ennek a posztnak, az az volt, mikor úgy megemlítik a híradó végén, hogy egyébként egy 14 éves kislányt a zebrán(!) elgázolt egy nő, de annyira, hogy kómában kell tartani, s bár nem követtem az összes hírt, arról nem számoltak be, hogy fel tudták-e ébreszteni, s ha igen, lett-e maradandó sérülése. Na, lemegy ez a hír is, de az elkövetőről, aki igenis bűnös, mert akárt halált is okozhatott, se a nevét, se a fényképét se semmit nem kapunk. Sőt, őt még le se tartóztatták, s nem ül előzetesben.
Szóval kérdem én, hol itt az igazság? Aki halált okoz, annak több személyiségi és egyéb joga van, mint annak, aki tulajdonképpen nem követett el semmit? Hiszen Budapest egy pontján sem robbant bomba. 
S különben is ne akarjanak már itt terror veszélyhez hasonló dolgokat, meg amerikai kliséket elsütni a híradóban, ezzel kitöltve a műsoridőt, s elhallgatva a valóban lényeges információkat.

Üdv!

Nem unalmas, hogy mindig így köszönök? Remélem nem, hanem ez amolyan stílusjegyem lesz:P.

Már nem bírom tovább magamban tartani a véleményem. Minap néztem a televíziót, habár azért ezt nem túl sokat szoktam tenni, inkább a monitor előtt rontom a szemem...Szóval néztem a tévét, és hát természetesen megint reklámot adtak. Komolyan már tényleg az a helyzet, hogy nem a filmeket szakítják meg reklámokkal, hanem a reklám özönt szakítják meg a filmek. Habár hozzá kell tenni, hogy némely reklámgyártó jobban eltalálja a célját, mert szinte szórakoztatóbb, vagy a figyelmet inkább lekötő tud lenni, mint egy-egy film, vagy műsor. Persze ez a céljuk, hiszen, ha senki nem figyelne oda, honnan tudnánk, hogy melyik mosóport vegyünk meg, vagy mivel oltsuk a szomjunk, nem igaz?
Na, de ezt már megszoktam. Ami viszont nagyon felháborított, az a "drága" magenta-rózsaszín mostmár az életet teljesen uralni vágyó cég legújjabb kampánya. Szóval ami nem tetszik benne, az az, hogy becsapják az embert. Mert olyan értékeket közvetít, és olyan életérzést mutat, ami éppen az ellenkezője annak, mint amit el akar érni. Gondoljunk csak bele? Ha valaki totál átadja magát a tele-multi-és nem t'om milyen médiának és kommunikációnak, akkor milyen élete lesz? Hát valószínűleg ahelyett, hogy találkozna az ismerősével, inkább csak küld neki egy smst, vagy beszél vele az Interneten keresztül, sőt ez utóbbi lehetővé teszi, hogy még akár csak a boltossal se kelljen kapcsolatba lépnie, mert megrendelhet már bármit a neten - s ez még környezetszennyező is, mert sokkal több csomagolást használnak fel az ilyen cégek- vagy, csak egyszerűen nézi a zenélődobozt. Lényeg, hogy totál elszigeteli magát a többiektől. Mert szerintem az a leggyakoribb eset, hogy a házban legalább annyi tévé működik, ahányan a családot alkotjáűk, így még véletlenül se kell se együtt lenni, se kompomisszumot kötni. Azaz atomizálódik a társadalom, ez a fogyasztói társadalom következménye (nagyon kicsi) dióhéjban. De közben mit mond a reklám? Hogy "te is légy tagja a közösségnek, hogy csináld azt, mint a többiek, hogy csináljuk együtt!" És hasonló szép frázisok, amire az ember valahol mélyen tényleg vágyik ebben az elidegenedett világban. S itt az ellentmondás. Mert még azon a szerencsétlen szórólapon is, melyen azt mutatja, hogy a család együtt él a kínált szolgáltatásokkal, ha valaki jobban szemügyre veszi, láthatja, hogy az bizony nagy kamu. Mert láthatóan különböző helyeken készült képek vannak montázsba rakva. Szóval nem is egy helyisgében tévéznek, telefonálnak, és neteznek egyszerre, (persze ez biztos nagyon zavaró lenne a másiknak, és oda kéne figyelni a hangerőre, meg ilyesmikre), hanem mindenki egyedül. S közben azt hiszi, hogy most tartozik valahová. De értem, hogy miért így csinálják a marketinget, hiszen nagyon vonzó értékeket sugall, s közben eléri, hogy az egyén kiszolgáltatott legyen, s elhiggye, hogy amit ajánlanak neki, arra tényleg irtó nagy szüksége van.

Persze ezzel lehet vitatkozni, hogy tényleg így van-e, s mi minek az okozója, de én így látom.

Jesamine

Üdv!

Az ember, főleg, mikor fiatal, keresi a válaszokat, és az útját az életben. Merre is menjek, mihez kezdjek? Gimiben még megvolt az elsődleges cél, méghozzá az, hogy bekerüljek az egyetemre, s olyan szakra vegyenek fel, ami tényleg érdekel. Persze ez a szak nem esett egybe azokkal az álomszakmákkal, amivel az ember hülyére keresi magát, mégis azt hiszem, az életben vannak ennél fontosabb értékek is. Például az, hogy olyan élethivatása legyen az embernek, amit nem csak azért űz, mert megél belőle. Hanem, mert úgy érzi, hogy tett valamit környezetéért, az emberekért.
Persze ez lehet, hogy fellengzősen hangzik, meg minden, de én így érzem.
S ami cink ebben, hogy még a szakmán belül is akadt olyan, aki ezt a célt megkérdőjelezte. De szerencsére azért ők vannak kevesebben, mert eddig bárkinek mondtam, hogy mi leszek, ha nagy leszek, akkor mosolyra húzódott szájuk, s elgondolkodva mondták, hogy az szép. S én hiszek nekik,különben mi értelme lenne?
Na, szóval bejutottam az egyetemre, s most kicsit úgy érzem, hogy elveszett a hajtóerő. Mert az eddig évekig kitűzött cél megsemmisült, s most nincs helyette még új. Bár lehet, hogy a hozzáállásommal van gond. Minek a cél? Élvezni kéne, hogy végre, nem kell hajtani semmiért, van másfél év nyugi. Talán. De azért mégis...Olyan sok dolog van, amit még meg szeretnék tanulni, amit meg szeretnék szerezni. S én ifjú, s bohó, mindent egyszerre akarnék. Persze tudom, hogy nem lehet, s ez néha igen frusztráló tud lenni az a sok akadály, amit nem áll módomban ledönteni... Ennek nyilván oka az is, hogy mindenhonnan azt kapja az ember, hogy ilyennek, és ilyennek kell lenni, de közben "légy szabad", "élvezd az életet!" De meg kell találni az egyensúlyt, azt hiszem, mert aztán csak eldől az ember. Na, de ne legyek már ilyen pesszimista, vagy melankólikus, nem igaz? 

Úgy látom, hogy az ember nem élhet teljesen carpe diem életet, mert életével nem csak magának tartozik, mégis ki kell élvezni minden pillanatot, s meglátni azt, ami szép, és ami jó. Hiszen, az élet egy nagy kaland. S a kaland egy kihívása, hogy felfedezzük azt, ami széppé teszi!:)

Üdv!

Akár ennyi is lehetne...

Na, jó, azért ez így kicsit rövid lenne, de körülbelül olyan frappáns is, mint mikor valaki filozófia vizsgán, ha megkérdezik a zh-ban, hogy mi a bátorság, csak annyit ír a papírra, hogy: Ez. Na, de ne éljek már ilyen közhelyekkel, igaz? Még, ha sok igazság is rejlik olykor az elcsépelt betűk mögött...

Szóval, a címről annyit, hogy nem igazán jutott eszembe semmi értelmes, illetve azok már másoknak is eszükbe jutottak, így lemaradtam róluk. De amúgy ez a szó jellemez engem, mert mióta tudom használni a tollat, vagy akár a klaviatúrát, de beszéljünk magyarul, a billentyűzetet, azóta szeretek írni, és szoktam is, csak az írás öröméért. Tehát ez az oka, hogy grafomán lett a blog címe, és nem egyéb...

A blogom leírásában igazán kifejtettem, hogy miről is akarok írni, igaz? De hát, oda volt írva, hogy csak 1-2 mondat, igyekeztem lényegretörő lenni. De majd itt, és most...
Szóval ami miatt szerintem a legtöbb ember billentyűzetet ragad, és blogolni kezd, az amiatt van, hogy elmondhassa azt, amit gondol. Hát, én sem vagyok kivétel. Persze nem hiszem, hogy ugyanazt fogom leírni, mint a többi akárhány ezer blogoló... Mint a bemutatkozásban is írtam, az életről szeretnék írkálni. Hogy mit? Bármit. Nagyon sok dolog foglalkoztat, és igyekszem minél szélesebbre nyitni a látóköröm. Szóval, ami érdekeset, furcsát, vagy megdöbbentőt látok, azt megosztom kedves leendő olvasóimmal, akik nagyon remélem, hogy sokan lesznek! (Igen. Íme a blogolás valódi oka: az ember szeretné, ha az, amit gondol, ír az népszerű lenne...) Lényegében ennyi.

Magamról pedig annyit, hogy egy elgondolkodó ember vagyok, van véleményem mindenről, és ez elég gyakran kritikus. (Néha persze már a saját véleményem felé is kritikával élek, hogy nem vagyok-e túl kritikus? - Oké, ez lehet, hogy kicsit bonyolult...Mint a vicc: Doktor úr, Mostanában olyan bizonytalan vagyok. Vagy nem?:))
Egy nagyvárosban élek, itt is nőttem fel, ami miatt elég sok impulzus ér a mindennapokban, de persze ezeket csak akkor veszi észre az ember, ha figyeli mindennapjait, és megpróbál nem beleszürkülni a hétköznapokba. Mondjuk, én ezzel a kifejezéssel sem értek egyet. Szerintem, ha valaki úgy él, ahogy jó neki, akkor nem kell, hogy szürkék legyenek a napjai, és ez sokszor az adott emberen múlik - lehet, hogy naív vagyok?
Egyébként egyetemre járok, már második éve...még erről is fogok írni!:) A többi meg menet közben kiderül majd.

Jesamine